Azért szeretem a Geronimo Stilton történeteket, mert olyan nyelven írták őket, amit könnyen megértek. Ha valami különösen fontos mondanivalója van a könyvnek, azt jópofa, vicces betűkkel kiemelik. Sok érdekes fordulat van bennük, ami állandóan ébren tartja az érdeklődésemet. Ezek a fordulatok a könyvek vége felé egyre gyakoribbak lesznek, ezért egyre izgatottabban olvasom.
A Négy egér a vadnyugaton című könyv egy kaland történetét meséli el. Stilton és húga Tea, valamint a két unokatestvérük, Trappola és Benjámin egy sivatagban vándorolnak élelem és víz nélkül. Hirtelen síneket fedeznek fel a homokban, amelyekhez vélhetően vonat is tartozik majd. Az egerek megmenekülnek a szomjhaláltól. A vonat egy vadnyugati városkába, Cactus City –be viszi őket. Már az utazás alatt barátságot kötnek a városka több lakójával, de azért nem mindenki örül nekik. Mikor Stilton a helyi kocsmában kamillateát rendel, felbolydulnak a kedélyek. Különösen Laposorrú Nick neheztel rá ezért, és viadalra hívja hősünket. A helybéliek ismerve a Laposorrút, meg is rendelik a temetkezési vállalkozótól a koporsót.
A helyzetet bonyolítja, hogy a Feketefejű Banditák is megérkeznek hatalmas zajt csapva.
Aranyat követelnek vízért cserébe. Cactus City-ben a víz aranyat is ér, mióta a feketefejűek elzárták a városon átfolyó patakot egy gáttal. Vezérük, Sötétképű Joe nem ismer kegyelmet, mindenki retteg tőle. Egy valakit kivéve. Ő nem más, mint a helybéli iskola tanárnője, aki lázadásra bíztatja a lakosságot a feketefejűek ellen. Ki fog megvívni a Sötétfejűvel? Mi a rodeo-bika Billy titka? Mire jó egy kaktusztüske és lesz –e víz újra Cactus City-ben?
Ha elolvasassátok, megtudjátok – ígéri a könyvet bemutató:
Virág Benedek 4.a osztályos tanuló
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése