Luca Cognolato: A bajnokság 1-2
Tóth Zita: Filc a zoknimuki
Sir Steve Stevenson: A rejtélyes bengáliai eset
Kalapos Éva: Dac
Irene Adler: Sherlock/A fekete dáma
Irene Adler: Sherlock/Utolsó felvonás
Ursula Jones: A királykisasszony, akinek nem volt birodalma
Szűcs Gáspár Kinga: Mindent a lovaglásról
Csepregi - Sipos: Hello, Brub vagyok!
Máté Angi: Kapitány és narancshal
Tasnádi Emese: julijuli és mackó
Maros Krisztina: Tücsök a holdon
Máté Angi: Emlékfoltozók
Mesélj nekem- Elvarázsolt emberekről
Anna Taube: Csodaszablya Lali 1-2
A.T. Smith: Claude 1-5
2015. március 27., péntek
"Szitakötő "versmondó verseny
Április 10-én a költészet napja alkalmából versmondó versenyt rendezünk a Szitakötő folyóirat verseiből.
A versenyre a második évfolyamosokat várjuk, mert ők még nem indulhattak eddig ilyen megmérettetésen.
A benevezettek:
Csucska Lilla 2.a - Honvágy c. vers, 29. szám
Fejes Kata 2.a - Zegzugos c. vers , 29. szám
Kenéz Hanna 2.a - Színek és hangok, 25. szám
Németh Zina 2.a - Locsogó pocsolya, 27. szám
Orovecz Petra 2.a - Méltó jutalom, 28. szám
Setényi Mira 2.a - Fülnyitogató, 23. szám
Bálint Réka 2.b - Szín-szótár, 25. szám
Bartó Ágota 2.b - Hármas út, 29. szám
Kalucza Dzsenifer 2.b - Színlelés, 25. szám
Milák Norbert 2.b - Színszökdösős, 25. szám
Német Bianka 2.b - Színkör , 25. szám
Offenbecker Gabriella 2.b - Fény gyúl, 29. szám
Szabó Fanni 2.b - Hangoló, 26. szám
Baranyi Jázmin 2.c - Este, 23. szám
Frank Dominik 2.c - Szívem nem parázik, 29. szám
Kóczé László 2.c - Légtornász, 25. szám
Szabó Melissza 2.c - Így, ni - 27. szám
Eredményes felkészülést kívánunk minden benevezett tanulónak!
A versenyre a második évfolyamosokat várjuk, mert ők még nem indulhattak eddig ilyen megmérettetésen.
A benevezettek:
Csucska Lilla 2.a - Honvágy c. vers, 29. szám
Fejes Kata 2.a - Zegzugos c. vers , 29. szám
Kenéz Hanna 2.a - Színek és hangok, 25. szám
Németh Zina 2.a - Locsogó pocsolya, 27. szám
Orovecz Petra 2.a - Méltó jutalom, 28. szám
Setényi Mira 2.a - Fülnyitogató, 23. szám
Bálint Réka 2.b - Szín-szótár, 25. szám
Bartó Ágota 2.b - Hármas út, 29. szám
Kalucza Dzsenifer 2.b - Színlelés, 25. szám
Milák Norbert 2.b - Színszökdösős, 25. szám
Német Bianka 2.b - Színkör , 25. szám
Offenbecker Gabriella 2.b - Fény gyúl, 29. szám
Szabó Fanni 2.b - Hangoló, 26. szám
Baranyi Jázmin 2.c - Este, 23. szám
Frank Dominik 2.c - Szívem nem parázik, 29. szám
Kóczé László 2.c - Légtornász, 25. szám
Szabó Melissza 2.c - Így, ni - 27. szám
Eredményes felkészülést kívánunk minden benevezett tanulónak!
2015. március 24., kedd
Kedvenc könyvem a könyvtárban.
A suliban a kedvenc helyem a könyvtár. Itt nagyon sok programunk van: Minden második hónapban péntekenként kézműves foglalkozás délután, sulirádió hétfőnként reggel, és persze minden nap a kölcsönzések. Egyik délután kölcsönözni mentem. Nekem sosincsen konkrét olyan könyvem, amit ki szeretnék kölcsönözni. Ezen a napon is így volt. Csak lézengtem a könyvtárban, és beszélgettem Edit nénivel a könyvtárossal, és Vikivel, a barátnőmmel. Nézegettem a könyveket, és egyszer csak megakadt a szemem az Operaház fantomja átdolgozott kiadásán. Itthon rögtön elkezdtem olvasni, majd az interneten tovább nézelődtem. A youtube-on találtam zenét és filmrészleteket is. Ezen a napon ez lett a kedvenc kölcsönzött könyvem. azóta szeretek átdolgozott műveket olvasni.
Kollár Bernadett 5.a osztályos tanuló
Kollár Bernadett 5.a osztályos tanuló
2015. március 9., hétfő
Ismét szavaló verseny
Most ez tetszett legjobban :
Roald Dahl:Tanács a televíziózással kapcsolatban
Az a legfontosabb dolog
(A gyerekekre gondolok),
Hogy SOHA, SOHA nem szabad,
Hogy tévéműsort lássanak –
Sőt, legjobb, ha a bárgyú láda
Már be sem kerül a szobába.
Amerre csak jártunk, a tévét
A gyerekek szájtátva nézték.
Két-három óra meg se kottyan,
Csak néznek, míg a szemük kipottyan.
(Múltkor is láttunk egy helyen
Tíz szemgolyót a szőnyegen.)
Csak ülnek, néznek, néznek, ülnek,
Míg hipnózisba nem kerülnek,
S a sok szennytől, mit egyre néznek,
Olyanok lesznek, mint a részeg.
Ó, persze, tudjuk, csendbe vannak,
A falnak fejjel nem rohannak,
Nem kezdik egymást hasogatni,
Hagynak nyugodtan mosogatni,
Míg fő az étel, hűl a lekvár –
De azon eltűnődtetek már,
Hogy ez a rémséges doboz
Miféle dolgokat okoz?
ELSORVASZT MINDEN ÉRZETET!
MEGHAL BELÉ A KÉPZELET!
Az észt betömi, eldugítja!
A gyereket úgy elbutítja,
HOGY TÖBBÉ BIZTOSAN NEM ÉRT MEG
TÜNDÉRVILÁGOKAT, MESÉKET!
Az agya lágy lesz, mint a sajt!
FEJÉBEN DUDVA, GAZ KIHAJT!
NEM IS TUD MÁST, csak nézni majd!
„Na jó! – mondjátok majd. – Na jó!
De ha a televízió
Nincsen, mivel foglaljuk el
A drága gyermekünk, mivel?”
Ezt fogjuk akkor válaszolni:
Míg nem volt még e bamba holmi,
Míg e szörnyet fel nem találták,
Mit csináltak vajon a drágák?
Hát elfelejtettétek volna?
Ezt mondjuk lassan, szótagolva:
OL… VAS… TAK…! És OLVASTAK és
OLVASTAK, s még ez is kevés
Volt nekik, OLVASTAK tovább!
Fél napjuk olvasásból állt!
A polc könyvekkel volt tele,
A föld, az asztal is vele,
S az ágy mellett, a kisszobába
Még több könyv várt elolvasásra.
Sok szép mese, volt benne sárkány,
Volt indián, cet és királylány,
Kincses sziget, és messzi partok,
Hová sok csempész lopva tartott,
Kampó kezű, komor kalózok,
Egy elefánt, ki csak hallózott,
És rémes, éhes kannibálok,
Üstbe ki tudja mit dobálók…
Mily könyveken busult-vidult, ó,
Az a sok régi-régi lurkó!
Hát kérve kérünk titeket,
A tévékészüléketek
Dobjátok el, s mi hely marad,
Oda tehettek polcokat,
A polcra végig könyveket,
Hadd ontsanak csak könnyeket,
Hadd rúgkapáljanak a kölkök,
A nyelvük hadd legyen csak öltött –
Ígérjük, nem kell félnetek,
Ha vártok egy vagy két hetet,
A drágalátos gyermekek
Egyszercsak rájönnek maguktól:
Egy könyvtől lennének nagyon jól.
S ha már olvasnak ők – juhéj!
Szívükben árad szét a kéj,
Érzékeik kiélesednek,
Nem értik majd, hogy mit szerettek
Az émelyítő, a silány,
Hülye, idétlen masinán.
S azok a drága gyermekek
Hálásak lesznek majd neked.
(A gyerekekre gondolok),
Hogy SOHA, SOHA nem szabad,
Hogy tévéműsort lássanak –
Sőt, legjobb, ha a bárgyú láda
Már be sem kerül a szobába.
Amerre csak jártunk, a tévét
A gyerekek szájtátva nézték.
Két-három óra meg se kottyan,
Csak néznek, míg a szemük kipottyan.
(Múltkor is láttunk egy helyen
Tíz szemgolyót a szőnyegen.)
Csak ülnek, néznek, néznek, ülnek,
Míg hipnózisba nem kerülnek,
S a sok szennytől, mit egyre néznek,
Olyanok lesznek, mint a részeg.
Ó, persze, tudjuk, csendbe vannak,
A falnak fejjel nem rohannak,
Nem kezdik egymást hasogatni,
Hagynak nyugodtan mosogatni,
Míg fő az étel, hűl a lekvár –
De azon eltűnődtetek már,
Hogy ez a rémséges doboz
Miféle dolgokat okoz?
ELSORVASZT MINDEN ÉRZETET!
MEGHAL BELÉ A KÉPZELET!
Az észt betömi, eldugítja!
A gyereket úgy elbutítja,
HOGY TÖBBÉ BIZTOSAN NEM ÉRT MEG
TÜNDÉRVILÁGOKAT, MESÉKET!
Az agya lágy lesz, mint a sajt!
FEJÉBEN DUDVA, GAZ KIHAJT!
NEM IS TUD MÁST, csak nézni majd!
„Na jó! – mondjátok majd. – Na jó!
De ha a televízió
Nincsen, mivel foglaljuk el
A drága gyermekünk, mivel?”
Ezt fogjuk akkor válaszolni:
Míg nem volt még e bamba holmi,
Míg e szörnyet fel nem találták,
Mit csináltak vajon a drágák?
Hát elfelejtettétek volna?
Ezt mondjuk lassan, szótagolva:
OL… VAS… TAK…! És OLVASTAK és
OLVASTAK, s még ez is kevés
Volt nekik, OLVASTAK tovább!
Fél napjuk olvasásból állt!
A polc könyvekkel volt tele,
A föld, az asztal is vele,
S az ágy mellett, a kisszobába
Még több könyv várt elolvasásra.
Sok szép mese, volt benne sárkány,
Volt indián, cet és királylány,
Kincses sziget, és messzi partok,
Hová sok csempész lopva tartott,
Kampó kezű, komor kalózok,
Egy elefánt, ki csak hallózott,
És rémes, éhes kannibálok,
Üstbe ki tudja mit dobálók…
Mily könyveken busult-vidult, ó,
Az a sok régi-régi lurkó!
Hát kérve kérünk titeket,
A tévékészüléketek
Dobjátok el, s mi hely marad,
Oda tehettek polcokat,
A polcra végig könyveket,
Hadd ontsanak csak könnyeket,
Hadd rúgkapáljanak a kölkök,
A nyelvük hadd legyen csak öltött –
Ígérjük, nem kell félnetek,
Ha vártok egy vagy két hetet,
A drágalátos gyermekek
Egyszercsak rájönnek maguktól:
Egy könyvtől lennének nagyon jól.
S ha már olvasnak ők – juhéj!
Szívükben árad szét a kéj,
Érzékeik kiélesednek,
Nem értik majd, hogy mit szerettek
Az émelyítő, a silány,
Hülye, idétlen masinán.
S azok a drága gyermekek
Hálásak lesznek majd neked.
Fordította: Varró Dániel
Forrás: http://titaness.wordpress.com/2007/11/18/roald-dahl-tanacs-a-televiziozassal-kapcsolatban/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)