Először az ókori keleti társadalmakban jöhettek létre könyvtárak önálló intézményként. Ebben vallási, kulturális és gazdasági szükségletek egyaránt közrejátszottak. A levéltári és a könyvtári funkció nem különbözött egymástól, ám lehetőség volt ezek különválasztására a következő módon: a levéltári részt az adásvételi szerződések, a levelek és az istenes kérések alkották, míg a könyvtári részbe az eposzok, mítoszok és lexikális szövegek tartoztak. Lehetséges, hogy ezek a könyvtárak kezdetben magánintézményként alakultak ki, és később átalakultak állami gyűjteményekké. Kormányzási központokban vagy templomok mellett létrehozott pap- és írnokképző iskolákhoz csatlakozva jöttek létre ilyen gyűjtemények. Az agyagtáblákat fal menti agyagpadokon tárolták,agyagedényekben és agyagkorsókban, nádkosarakban és faládákban.
A legrégebbi agyagtábla-könyvtár az Észak-szíriai Ebla városában jött létre Kr. e. 2500-2250 között. Királyi levéltár, könyvtár volt. 16000 agyagtáblát találtak benne a régészek, ezek közül 5-6000 agyagtábla épen megmaradt. A táblákon található szavak 80%-a sumér, 20%-a eblai eredetű. Az eblai királyi palota Kr. e. 2250 körül leégett. Az agyagtáblák cseréppé alakultak át az égés következtében, ezért maradhattak meg az utókor számára.
Forrás: Wikipédia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése