Bencsi Kadosa elballag

Kedves Kadosa!

Három és fél évvel ezelőtt, mikor először megláttalak a földszinti folyosón, mindjárt feltűntél nekem, annyira kiríttál az itteni környezetből. A Kis herceg – ez jutott eszembe, Antoine de Saint – Exupéry regényének hőse –Le Petit Prince. Olyan voltál, mint aki vendégségbe érkezett a saját kis bolygójáról, és mint illemtudó és kíváncsi idegen, barátságos mindenkivel, és rendkívül tiszteletteljesen érdeklődő a másik civilizáció iránt.

Megkérdeztem a neved, hogy honnan jöttél, így tudtam meg, hogy a „másik bolygó” a Számítástechnikai Általános Iskola és a neved Kadosa. Én életembe csak egy Kadosát ismertem addig-, ha nem is személyesen – Kadosa Pál zeneszerzőt. Neki a vezetékneve volt ez a különleges név.

Később hallottam, hogy első lettél a helyesírási versenyen. No, gondoltam, ennek a különleges megjelenésű fiúcskának sütnivalója is van! És beszerveztelek az iskolarádióba, ahol hamarosan főszerkesztővé avanzsáltál.

Sokat tartózkodtál a könyvtárban. Szeretted az atlaszokat, szótárakat és a nyelvészeti könyveket, sokáig a Világ nyelvei című vaskos kötet volt a kedvenced. A könyvtáron kívül bárhol megtalálható voltál az épületben, mint a Bolygó Hollandi. Sokat veszekedtünk veled, mert hazamenni sem akartál, de tanulni sem. A tanulószobán sem, a könyvtárban sem. Csak az iskolában voltál szívesen, de, mint az egészséges fiúgyermekek nagy része, tanulni már nem akartál. Ezt sajnálom, mert a város bármelyik középiskolájában lehetett volna helyed, ha tanultál is volna idebenn.

Édesanyádnak igazi segítsége vagy. Sokszor találkozunk bevásárlás közben. Gondot viselsz a cicáitokra is.

Az itteni gyerekek eleinte csodabogárnak néztek, de később megszerettek, a neved fogalom alsó és felső tagozaton egyaránt. Kadosa, te egy intézménnyé váltál! Bárkit kérdeznénk a Csatában, mindenki tudná, ki az a Kadosa. Ez azért történhetett így, mert mindenkivel barátságos voltál, tisztelted a társaid és a tanáraid egyaránt. Nem elhanyagolható az sem, hogy nagyon jó humorod is van.

Emlékszel mikor hónapokon keresztül kínai köszönésre tanítottad az iskola minden diákját, meggyőzve őket arról, hogy legalább öt különleges nyelven beszélsz. Bármit kérdeztek tőled, te minden nyelven válaszoltál, s mivel senki sem ismerte azokat a nyelveket, vagy utánanéznek, vagy elhiszik neked. Általában a könnyebb verziót választották a te szerencsédre. Így is növelhetted a tekintélyed. A „nyihaó” –tól zengett hónapokig az iskola, ami –szerinted - azt jelenti kínaiul, hogy szia. Szünetekben már majdnem agyvérzést kaptam a sok nyihogástól, de az is elmúlt.

Voltak, akik nem viseltek el, hogy annyira különbözöl tőlük, bántottak, sértegettek, de te ezeket is méltósággal tűrted, és bölcsen túltetted magad rajta.

A nyelvészeti kutatások mellet rákaptál a családfakutatásra is, sok órát töltöttél el a számítógép előtt ezzel. Sokat beszélgettünk, rájöttünk, hogy a sorsunkban és az érdeklődésünkben sok hasonlóság van. Nem tudom, mondhat – e egy tanár olyat, hogy egy diák a barátja lett, de én valami ilyesmit érzek.

A Kis Hercegnél maradva megtörtént a megszelídítés.

„Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra” –mondta a róka

De azt is mondta, hogy: „Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele.” Igaza van. Hiányozni fogsz nekünk.



És azt is mondta, hogy: „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”

Ez azt jelenti, hogy a barátságokat ápolni kell. Látogass meg minket, amikor csak teheted!

Ne felejts el a Csatát!



Tudom, eljön még egyszer az nap, amikor Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek című regényében leírtakhoz hasonlóan én is elmondhatom majd: Igen, Ő az:

„biztosan látta már a tévében,

és elolvasta az újságban,mert világhírű,

igen, ő az,

aki elérte és bejárta, és felfedezte,

megnyerte és túlszárnyalta és megdöntötte,

megtalálta és elfogta és megmentette,

legyőzte és felszabadította és kikiáltotta, átélte, és megírta és megzenésítette. „




Ez így lesz, jól tudom. Addig is, iskolarádiós társaid nevében is búcsúzom tőled.

Edit néni



és nyihaóóóóó!!!!!