Részlet az iskolarádió november 12.-i adásából:
Új ünnep került a magyarság naptárába. Az országgyűlés
2011.Szeptember 26.-án egyhangú szavazással fogadta el azt a határozatot
melynek értelmében november 13.-át a Magyar Nyelv Napjává nyilvánítják.
Hogy miért éppen november 13.-ára esett a választás? 1844-ben
ezen a napon fogadták el azt a törvényt, amely a magyar nyelvet hivatalossá
tette hazánkban.
Gondoljátok csak el, hogy mindössze 168 éve, hogy a magyarul intézhetjük az
ügyeinket a hivatalokban, hogy az ország egy lett a nyelvével. Volt, hogy latinul,
volt, hogy németül kellett tudni ahhoz, hogy valaki érvényesülni tudjon. Hosszú
küzdelem árán jutottunk el ide, ez adja ennek a napnak az értékét.
Bár az ezer éves hazában több mint 800 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy hivatalosan
is a magyar legyen az ország nyelve, azok felé, akik ennek létjogosultságát
vitatták Jókai Mór elegáns gúnnyal megjegyezte, hogy: "Csak azt mondhatom: a magyarok nyelve
mindig magyar volt."
A hat éve halott költőóriás, Faludy György egy versének
részleteivel köszöntjük az ünnepet. Ezt a versét 1940-ben Párizsban írta.
Faludi György: Óda a magyar nyelvhez.
(részletek)
Most, hogy szobámban ér az est setétje,
te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje,
s ajkad, melyről az esti fák alól
először szólt az ének magyarul.
Arcod tatár emléke már ködös,
de titkunk itt e földön még közös
s a te dalod zsong minden idegemben
itt, idegenben.
Magyar nyelv! Vándorutakon kísérőm,
sértett gőgömben értőm és kísértőm,
kínok közt, gondjaimtól részegen,
örökzöld földem és egész egem,
bőröm, bérem, bírám, borom, míg bírom
és soraimmal sorsom túl a síron,
kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:
mennyei poggyász.
Magyar szó! Ajkamon s gégém lazán
vont hangszerén lázam, házam, hazám,
almom-álmom, lovacskám, csengős szánom,
és dal a számon, mit kérnek majd számon: –
nincs vasvértem, páncélom, mellvasom,
de Berzsenyivel zeng a mellkasom
s nem győz le ellenség, rangomra törvén,
sem haditörvény.
......................................................
Parasztok nyelve, nem urak latinja,
nem grófok rangja, de jobbágyok kínja,
magyar nyelv! fergetegben álló fácska,
hajlongasz szélcibáltan, megalázva –
s ki fog-e törzsöd lombbal hajtani?
Te vagy jelenünk és a hajdani
arcunkat rejtő Veronika-kendő
és a jövendő.
Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk
és forró, mint forrongó szellemünk.
Nem teljesült vágy, de égő ígéret,
közös jövő és felzengő ítélet,
nem hűs palackok tiszta óbora,
nem billentyűre járó zongora,
de erjedő must, könnyeinkben úszó
tárogatószó.
Mit mondanak a külföldiek a
magyar nyelvről? Néhány idézet:
- Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az elsõ német tudományos
nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése
felülmúl minden más nyelvet".
- N. Erbersberg bécsi tudós (XIX.
század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete
alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és
világosság."
- George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal
bõvebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig
tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyõzõdésemmé vált: ha a magyar lett volna
az anyanyelvem, az életmûvem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerûen
azért, mert ezen a különös, õsi erõtõl duzzadó nyelven sokszorta pontosabban
lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit."
Becsüljük meg!
Az idézetek forrása: http://www.magyarkaland.hu/nyelv.htm
